1Az Ezrahita Ethán tanítása.
2Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
3Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
4Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
10Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
15Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
16Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
21Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
22A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
23Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
24Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
25És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
26És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
27Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
28Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
29Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
30És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
31Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
34De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
35Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
38Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
39De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
40Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
41Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
42Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
43Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
45Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
46Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
48Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
50Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
51Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
52A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
53Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.