1Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
3Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
7Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
13Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
16Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.