1Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
3Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
4Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
5Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
6Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
9És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
11Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
12Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
13Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
15Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
17Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
19Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
21Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.