1Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
2Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
3Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
4Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
5Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
6Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
7Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
8Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
9Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
10Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
11Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
12Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
13Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
14Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
15Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
16És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
17Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
18Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
19Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
20Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!