1Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
3Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
4A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
5Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
6Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
7Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
8De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
9És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
10Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
11Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.