1Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!