1Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
6Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
17A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
22Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
25Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
27Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;
32A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.
34Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.