1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!